2018 nyarán jelent meg ez a sci-fi, horror, akció besorolású film.
A történet egy kutatócsoport felfedezésével kezdődik. Munkájuk során kiderül, hogy a Marianna-árok mégsem olyan mély, mint amilyennek ismerjük. A valódi aljzat egy „thermocline” réteg alatt van, ám ebben a mélységben egy teljesen új ökoszisztémával találják szemben magukat. A természet bolygatásával pedig a felsőbb vizekbe hívják az őskori bestiát, a MEGALODONT.
Ez egy olyan klasszikus „szörnyes”/cápás film, ami újból és újból azt mondja el: „ne babrálj a természettel, mert a természet visszababrál!” Ezt a tanulságot már levonhattuk a Jurassic Parkból, az Anakondából, valamint rengeteg más hasonló zsánerű filmből. Az emberek minden további gondolkodás nélkül keresgélnek, bajba kerülnek, aztán megjelenik a morcos, alkoholista hős, és mindenkit megment.
A szereplők egysíkúak és sematikusak. Az akciófilm természetesen bővelkedik Jonas Taylor (Jason Statham) hősies tetteiben, és látszólag arrogáns viselkedésében. Természetesen ő a hős, aki mindenkit megment, a borzalmas múltja és lelkiismerete kísérti, és a végén összejön a nővel. Mellette ott van Suyin (Bingbing Li), a kutató, anyuka, vakmerő nő, akit végül meg kell mentsen a hős, és természetesen a „kaland” során egymásba szeretnek.
Az egyetlen csavar a szereplők között a milliárdos volt. Általában ő testesíti meg a „gonosz” szerepét. Ebben a filmben azonban Jack Morris (Rainn Wilson) az anyagi támogató, nem volt egy kifejezetten negatív karakter. Ellövi a klasszikus milliárdos, aki támogatja a projektet mondatokat, mint: „azért fizetem magukat, hogy…” „már értesítettem a parti őrséget”, aztán klisésen meghal.
A többi szereplő vagy némi extra konfliktust visz a történetbe – Dr. Heller (Robert Taylor) – vagy szimplán a végkifejlet előtt meghal a maga egysíkú karakterével.
A kedvenc szereplőm a cápa volt, mint szokott a cápás filmekben. Bár őt állítják be a gonosznak, a vérszomjas vadállatnak, valójában amíg nem piszkálták, ő békésen elvolt a saját kis világában.
De, hogy szó legyen erről is, mit is rontottak el ezzel a cápával kapcsolatban?
- A mélytengerekben a nyomás 1100 bar, a hőmérsékletről, és a sötétségről nem is beszélve. Az őscápánk meg mintha erről mit sem tudna felúszik a felszínre is. (A nyomásváltozás legjobb példája az ocsmánynak kikiáltott bluggyhal (blobfish), akit indokolatlanul neveznek így. A természetes mélységben, és nyomáson nem úgy néz ki, mint a legtöbb fotón.)
- Egy ponton a hatalmas Megalodon üldözőbe veszi a főhősünket, mint akire fáj a foga. Azonban a valóságban el tudnánk-e képzelni, hogy egy kb. 30-50 tonnás, 18 méteres állat üldözőbe vegyen egy embert? Egy olyan állat, amely ilyen méretekkel rendelkezik az energiaköltségek, és a minimális nyereség miatt, valószínűleg nem zavartatná magát egy ember miatt.
- Majd főhősünk, aki magára hívta a figyelmet, még egy darabig úszik az őscápa előtt, mielőtt a többiek kimentenék.Úszik, méghozzá úgy, hogy az állat alig tud felzárkózni.
Ezen kívül még jó pár hibát vagy összeférhetetlenséget lehet találni, de nem akarok mindre kitérni. Tehát ha te is egy cáparajongó vagy, esetleg szereted az ilyen történeteket, akkor érdemes megnézned!
(U.i.: ha egy producer olvasná, javaslom csináljatok egy filmet, amiben a cápa nyer, igazán üdítő fordulat lenne)